SZERETETORSZÁG, 2025.
"Nem, mindez nem vicc, nem abszurd humor: itt tart ma az ún. liberális (?) közélet."
Tisztelt követőim hívták fel a figyelmemet, hogy tegnap Czutor Zoltán, egykori alterzenész és jelenlegi médiaprostituált volt szíves megnyilvánulni velem kapcsolatban. A tolerancia-díjas hozzászólásban "természetesen" tehetségtelennek nevezett (igen, ő engem), Hitlerhez hasonlított, és odanyilatkozott, hogy szerinte én elégtételt kívánok venni. Kettőnk közül én. Kiken máson, mint a tehetségeseken. Mint pl. Freddie Mercury vagy Czutor Zoltán, gondolom én.
Ma egy bizonyos Bálint Natália, állítólag Németországban élő operaénekesnő/Tisza-aktivista zajongta tele a netet a rögeszméivel. Hosszasan fejti ki, hogy szerinte én el akarom venni a Queen énekesét a kultúrszomjas magyar néptömegektől (mi van?!), a koncepciós per vádiratában pedig még Semjén Zsolt és a Tisza párt is kitüntetett szerephez jut. (Itt nyilvánvalóan elmekórtani problémával állunk szemben.) Ahogy az lenni szokott: sokezer lájk, több száz indulatos hozzászólás.
Nem, mindez nem vicc, nem abszurd humor: itt tart ma az ún. liberális (?) közélet.
Ennek a habzó szájú, szektás őrjöngésnek két oka van: egyrészt a mérhetetlen politikai frusztráció, másrészt a Neutralizálni Orbánt nevű szélbalos Fb-oldal, amely a hétvégén megjelent Hotel Lentulai adásának 81 perces beszélgetéséből ollózott ki nagyjából húsz másodpercet, és erre kapott rá az egész szerencsétlen társaság. A cím beszédes. “Itt tart ma a NER – K. Ákos táncdalénekes szerint Freddie Mercury azért híresebb nála, mert sátánista”. :-D (Hogy ki híresebb kinél, arról természetesen egy árva szó sem esett a beszélgetés folyamán.) Az ilyen berheléseknél mindig gyanakodhatunk, hogy esetleg manipulatív szándék áll a háttérben. Ha ugyanis csak néhány perccel korábbról indították volna a felvételt, kiderült volna, mi hangzott el.
Például ez: „Én nagyon szeretem a Queent, Brian May gitárjátékáért odavagyok. És szeretem, hogy egy értelmes ember van a rockzenében, aki nem arról híres, hogy kibukott a középiskolából. [...] Nagyon szimpatikus fazon egyébként, az egész banda szimpatikus.”
Ez viszont sajnos nem illene a narratívába, miszerint én uszítok egy rég halott világsztár ellen.
Nos, hogy ki uszít és ki ellen, az ebből a történetből mindenki számára egyértelműen kiolvasható.
Merészebb demokraták az elejétől is elindíthatják (legfeljebb takarják el a szemüket), a többieknek a döbbenetes, botrányos stb. részlet itt érhető el.